10.fejezet

Reggel arra keltem hogy valaki ráfeküdt a csöngőre.Ránéztem az órára és még csak 7óra volt.Kimásztam az ágyból és lementem.
-Nyitom már!-én ordítva de még mindig csöngetett.Kinyitottam az ajtót és Dav állt ott.
-Kopj le!-én és ráakartam csapni az ajtót de ő oda rakta a lábát.Újra ki nyitottam.
-Mit akarsz?-én kicsit idegesen ugyanis utálom ha ébresztenek.
-Vissza kapni téged.-Dav de össze esett.Sztem bepiált.
-Dav te részeg vagy?-én és legugoltam hozzá.
-Hát ittam 1keveset.-Dav.
Felhúztam a földről és bevittem a házba.Lefektettem a kanapéra erre ő bealudt. Csináltam magamnak Cappucinot és azt iszogattam amikor csöngettek.Oda mentem az ajtóhoz és kinyitottam.Nick állt ott.
-Mit szeretnél?-én még mindig ideges voltam.
-Öb...felkeltettelek?-Nick.
-Nem azt már más megtette.-én és a kanapé felé mutattam.
-Te megbocsátottál neki?-Nick kicsit idegesen.
-Nem.Csak be van rugva és ráfeküdt a csengőre aztán össze esett az ajtóba ezért behoztam és bealudt.-én.
-Ja jó.-Nick már normálisan.
-Bejössz?-én.
-Hát ha bejöhetek.-Nick.
-Persze.-én.
Be jött az ajtón és leült a konyhába.Én is utána mentem és megittam a cappucinómat.
-Bocsi...te kérsz valamit?-én mert eszembe jutott hogy meg sem kínáltam.
-Nem kösz.-Nick és Dav-et nézte.
-Eléggé berúgott.-én.
-Látom.Akkor megbocsátasz neki?-Nick.
-Nem.-én komolyan.
Ő ezen csak mosolygott.Még ültünk kb.10percet fúl kussban aztán Dav sétált be.
-Mi történt?-Dav miközben leült.
-Berúgtál.-én.
-Uh...akkor azért fáj a fejem.-Dav.
-Emlékszel egyáltalán valamire?-én.
-Nem.Annyira még igen hogy itt vagyok nálad este a buliban aztán már semmire.-Dav.
-Akkor csak közlöm hogy szakítottunk.-én.
-Mi?Miért?-Dav kikerekedett szemekkel.
-Azért mert az orrom előtt lesmároltam Miley-t.Aztán azt mondtad hogy ő csókolt meg téged.-én.
-De én szeretlek.-Dav és oda jött hozzám és lesmárolt én meg ellöktem.
-Ha igazán szeretnél akkor nem csókoltál volna meg másik lányt.-én.
-De...-Dav.
-Semmi de.Mi végeztünk.-én.
-Miatta nem akarsz engem?-Dav idegesen én Nick felé biccentett.
-Nem.Neki ehhez semmi köze.Csak rájöttem hogy milyen vagy igazából.-én.
-Aha persze.Ez mind miattad van.-Dav idegesen és Nickre mutatott.(persze angolul.)
-Mi van miattam?-Nick kikerekedett szemekkel.
-Tudod te azt jól.-Dav és neki ment Nick-nek és elkezdte verni.Persze Nick nem hagyta magát.
-Hagyjátok abba!-én ordítva és megpróbáltam leszedni Dav-et Nick-ről de Dav megütött.Kicsit elkezdtem vérezni de nem érdekelt csak az hogy hagyja békén Nick-et.Ezért megint megpróbáltam de Dav megint megütött de most ököllel és aztán éreztem hogy gyengülök és össze aztán sötétség.
Nick szemszöge:
Az a Dav vagy ki rám ugrott és elkezdett verni én persze nem hagytam magam. Aztán Sell megpróbál segíteni de az a barom megütötte és ő elkezdett vérezni. Aztán megint megpróbálta és akkor már ököllel ütötte meg.Sell össze esett én meg azzal a lendülettel lerúgtam magamról a srácot.És megnéztem mi van Sell-el.Elkezdtem óvatosan ütögetni de semmi.
-Sell ébredj fel!Szükségem van rád.-én szinte sírva.Erre Dav jött oda.
-Sajnálom nem akartam megütni.-Dav és télleg sajnálta.
-Inkább ne menj többet a közelébe.-én ideges felkaptam Sell-t és rohantam a kocsimhoz.Beraktam hátra és amilyen gyorsan csak tudtam mentem a kórházhoz.Ott őt elvitték 1terembe de én nem mehettem vele.Már vagy 3órája vártam amikor eszembe jutott hogy fel kéne hívnom anyáékat.Hívtam is.
-Szia anya.
-Szia Nick.Miért hívsz?(anya boldogan.)
-Azért mert a kórházban vagyok Sell-el.
-Miért mi történt?(aggódva.)
-Sellnek felbukkant a volt pasia és rám vettette magát ő megpróbálta leszedni rólam de a srác 2x megütötte és elkezdett vérezni és elvesztette az eszméletét.-én és a végén már sírtam.
-Jól van.Bemegyünk mi is.Mindjárt ott vagyunk.Szia.
Leraktam a telót és sírtam tovább.Anyuék hamar megjöttek és próbáltak vigasztalni de nem sikerült.Kb.1óra múlva kijött az orvos én persze rögötn letámadtam.
-Dr.úr hogy van Sell?-én.
-Csak a családjának adhatok ki információt.-az orcvos.
-A családja elutazott most mi vagyunk a családja.-apa.
-Rendben.Selena nagyon sok vért vesztett.Eltört az 1ik bordája de az szerencsére nem lyukasztotta ki a tüdejét.De ha később hozzák be akkor komolyabb baja is lehetne.-az orvos.
-De már jobban van?-anya és ő már majdnem sírt.Nagyon megszerette Sell-t.
-Igen.Már jobban van.Még az altató hatása alatt van.De bemehetnek hozzá.-az orvos.
Mi persze rögtön rohantunk be.Sell eszméletlenül feküdt az ágyon.Én leültem mellé a többiek is így tettek.Rájuk néztem és mindenki nagyon szonorú volt Franki meg sírt.Anya magához szorította.Benn voltunk 1darabig de ő nem nem ébredt fel.Aztán kimentünk és az orvos bement hozzá aztán kb.20perc múlva ki is jött.
-Ma este benn kell tartanunk aztán haza mehet de csak úgy hogy figyelnek rá.- az orvos.
-Rendben.Akkor ameddig jobban nem lesz addig nálunk lesz.-apa.
-Tudják hogy ki tette ezt vele?-az orvos.
-Igen.-mindenki.
-És ki?-az orvos.
-Ez hosszú történet.-én.
-Ha lehet akkor röviden.-az orvos.
-A volt barátja rám vetette magát és elkezdett verni erre Sell közbe akart avatkozni de a srác megütötte ekkor már elkezdett vérezni.Aztám megint megpróbálta leszedni rólam de a srác ismét megütötte de akkor már ököllel és aztán össze esett.-én és megint elkezdtem sírni.
-Értem.És ez után mondott valamit a srác?-az orvos.
-Csak azt hogy sajnálja.-én el csukló hangon.
-Értem.Nos...Selena felébredt szóval bemehetnek hozzá.De ah lehet egyszerre csak 3-an.-az orvos.
-Rendben.-Mindenki.
-Én egyedül szeretnék bemenni.-én.
-Rendben.-apa.
Sell szemszöge:
Akikor kinyitottam a szemem 1fehér szobában találtam magam.Körülöttem gépek.Aztán rájöttem ez 1kórház.De mit keresek én itt?Erre bejön 1orvos.
-Jobban érzi magát?-Az orvos.
-Igen.De hogy kerültem ide?-én.
-1fiatal srác hozta be.-az orvos.
-Nick?-én.
-Nem tudom.De mivel felébredt beküldöm a látogatóit.-az orvos és kiment.Majd Denis Id.Kevin és Franki jöttek be.Franki sírt.
-Selena jól vagy?-Denis aggódva.
-Igen.De nem emlékszem hogy mi történt csak arra hogy Dav elkezdte verni Nick-et és én megpróbáltam szétszedni őket aztán Dav 2xmegütött én elkezdtem vérezni aztán elsötétült minden.-én.
-Nick hozott be a kórházba.-Id.kevin.
-Anyuéknak ugye nem mondtátok?-én.
-Nem.De tudniuk kéne róla.-Denis.
-Inkább ne.Mert akkor elrontom a nyaralásukat.Majd ha haza jöttek elmondom nekik.-én.
-Rendben.-Id.Kevin.
Még beszélgettünk 1kicsit majd kimentek.Joe és Kevin jött be,velük is beszélgettem aztán kimentek és Nick jött be kisírt szemekkel és leült az ágyam szélére.
-Sell jól vagy?-Nick miközben megfogta a kezem.
-Igen jól vagyok.Hála neked.-én.
-De ez nem történik meg ha nem megyek oda reggel.-Nick szomorúan.
-Ez nem a te hibád.-én és meg simogadtam az arcát.
-De az.-Nick halkan de meghallottam.
-Nem.Nick te sírtál?-én és felemeltem fejét ami eddig le volt hajtva.
-Igen....-Nick.
-Semmi bajom sincs.-én és fel akartam ülni de nagyon fájt.
-Aauu.-én.
-Maradj fekve.-Nick aggódva.
-Oké.-én.
-Nem akarlak elveszíteni.-Nick.
-Nem fogsz.Hisz látod élek.-én mosolyogva.
-De Dav nem sokáig.-Nick idegesen.
-Nyugi.-én.
-De a miatt a barom miatt meg is halhattál volna.-Nick.
-De nem haltam meg.És nem is állszándékomban feldobni a talpam.-én.
-Te még ilyenkor is tudsz viccelődni?-Nick.
-Igen.De szerintem az jót jelent.-én mosolyogva.
-Igen.-Nick és közelebb jött a fejével majd le akart smárolni de én elfordítottam a fejem és így puszi lett belőle.
-Már nem szeretsz?-Nick szomorúan.
-De szeretlek.De úgy mint 1havert.-én.
-De én máshogy érzek.Még mindig.-Nick.
-Nick kérlek ezt nem most beszéljük meg.-én.
-Rendben.-Nick.
Ez után fúl kussban ültünk.
-Még 1baráti csókot sem kaphatok?-Nick.
Én erre megforgattam a szemem és magamhoz húztam.Mélyen a szemébe néztem.
-Nick olyan nincs hogy baráti csók.-én és 1puszit nyomtam a szájára.
-Ez is valami.-Nick már mosolyogva.
-Végre mosolyogsz.-én.
Még beszélgettünk 1kicsit majd ők elmentek.Azt este elég jól aludtam.Bár 1csomószor felkeltem.